Gáspár Anna Éva osztályképe a Zsidó Gimnáziumban

Gáspár Anna Éva osztályképe a  Zsidó Gimnáziumban
+
  • Photo taken in:
    Nagyvárad
    Year when photo was taken:
    1937
    Country name at time of photo:
    Románia
    Country name today:
    Romania
Ez egy osztálykép a Zsidó Gimnázium negyedik osztályában. Csak az osztályfőnök van a képen a tanárok közül. Én a leghátsó sorban állok, emlékszem, egy padra állítottak fel, jobbról a negyedik vagyok. Azt hiszem, egyik osztálytársnőmet sem ismerném meg. Nemrég még tudtam a névsort, de most már nem tudnám elmondani. A képet fényképész készítette, fizetni kellett érte. Én zsidó iskolába jártam, azt megkövetelte nagyapám. Õ vitt el először az iskolába. Bejött [Nagy]Váradra, elvitt az iskolába. Négy elemit és négy gimnáziumot jártam ott, annyi volt összesen a lányoknak. Az iskolában éppúgy, mint most, dolgozatokat írtunk, vizsgáztunk, sőt még bevezették a kisérettségit is. Én például kisérettségiztem a negyedik gimnáziumból az ötödik gimnáziumba, és a negyedik elemiből az első gimnáziumba is felvételiztünk. Megmondom őszintén, elég jó tanuló voltam. A negyedik gimnáziumig mindig kaptam diplomát. Jó tanuló, szóval lelkiismeretes voltam, megtanultam a leckét, ha kellett, ha nem kellett. Én nem tudtam úgy elmenni az iskolába, hogy ne tanuljak, és ne olvassam át azt a leckét. Nehezünkre esett a román nyelv, ez az igazság. Például az utcán egy tábla csak románul volt kitéve. A zsidó iskolában is a folyosón ki volt írva: 'Vorbiti numai româneste!' (Csak románul beszéljetek!). Hát dehogy beszéltünk mi románul? s a tanárok is kötelezve voltak, hogy románul beszéljenek. S volt az Ida néni, a történelemtanár, aki nagyon rosszul beszélt románul, és tett egy őrt az ajtóhoz, hogy nézze, hogy nem jön senki a folyosón: 'Szóljál, fiam, ha jön valaki!' -- és akkor mesélt történelmet. Tátott szájjal hallgattuk. De ha románul kellett, akkor vette a könyvet, és felolvasta a könyvből. Ha jókedvében találtuk: 'Ida néni, tetszik mesélni?' -- akkor mesélt. Szerelmes volt Napóleonba. Ó, mindenről mesélt, már idősebb nő volt, és úgy látszik, az igazgató nem akarta kitenni azért, mert nem tud románul. Ragyogó nőszemély volt, ragyogó. Szegény Ida néni. De a leckét románul kellett megtanulni. Magyar nyelven nem tanultunk semmit a világon. Aztán tanultunk mi, kérem, franciát, latint, németet. A franciát kezdtük harmadikban, a németet ötödikben, a latint, azt hiszem, elsőben. Borzasztó nagy súlyt fektettek akkor a latinra, nagyon komoly tantárgy volt a latin nyelv. A zsidó iskolában tanultunk héber nyelvet hittanórán, de nem tudok már semmit. Én nem tanultam meg héberül. Tudom, Leichmann tanár volt a hittantanárunk, és annyit bosszankodott szegény, mert nem akartunk tanulni. Imádkozni tanultunk, a héber betűket és zsidó történelmet tanultuk. Majdnem minden nap volt óránk szegény Leichmann-nal. A zsidó iskolában nem tapasztaltam antiszemitizmust, pedig voltak román tanárnőink. Ott nem éreztük. Ezzel szemben nekem borzasztóan fájt, ami akkor történt, amikor bekerültem az Orsolyába. Az Orsolya egy magyar katolikus rend volt. Ott nagyon sok bukaresti volt, és nem értettem, hogy kerültek a bukaresti lányok pont [Nagy]Váradra, ezt sose tudtam meg. Tizenöt éves voltam, a barátnőmmel együtt mentünk. Az osztályban mindenki leült, ahová tudott. Négyen ültünk a padban, egy szőke lány ült mellettem. Első nap, mikor bejött Mater Klotilda -- ő volt az igazgatónő --, mindenkit felszólított, hogy diktáljuk be, hogy honnan jöttünk, melyik iskolából, és mennyi volt a médiánk, milyen jeggyel mentünk át a felvételin, szóval ilyesmit. Kikérdezett. Mikor rám került a sor, és mondtam, hogy Gimnaziul Evreiesc [Zsidó Gimnázium] -- ez még a román világban volt [1940 előtt] --, aki ott ült mellettem, Ionescunak hívták a leánykát, felállt mellőlem az óra közben. Felállt mellőlem, és elült. Akkor az volt az érzésem, hogy pofon vágtak. Ez volt az első pofon, amit kaptam. Később összeismerkedtünk az osztállyal, többek közt vele is, és bocsánatot kért. Õ azt hitte, hogy a zsidók olyanok, mint a négerek vagy mint a bennszülöttek, vagy nem tudom, hogy mit képzelt. Abban az osztályban tizenketten voltunk zsidók a harmincötből. Soha nem éreztették velünk, hogy zsidók voltunk [Az 1938/39 és az 1939/40-es tanévet végezte az orsolyiták iskolájában. -- A szerk.].

Interview details

Interviewee: Anna Éva Gáspár
Interviewer:
Orbán Zsolt és Molnár Ildikó
Month of interview:
Március
Year of interview:
2005
Marosvásárhely, Romania

KEY PERSON

Anna Éva Gáspár
Year of birth:
1923
City of birth:
Alsószopor
Country name at time of birth:
Romania
Occupation
before WW II:
Háztartásbeli
after WW II:
Háztartásbeli
Family names
  • Previous family name: 
    Schwartz Anna Éva
    Year of changing: 
    1943
    Reason for changing: 
    Házasság
  • Previous family name: 
    Taub Sándorné
    Year of changing: 
    1948
    Reason for changing: 
    Újraházasodás
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8