Kőnig Istvánné anyósa

A kép 1912-ben készült, és a férjem édesanyját [Kőnig Miksáné, született Weisz Aranka] ábrázolja. 
 
A férjem édesanyja háztartásbeli volt. Miután 1939-ben meghalt az édesanyja, magukhoz vették a papát, Weisz Áront. Együtt bujkáltak, és mind a ketten túlélték a háborút. A férje egy export-import kávés cégnél volt kereskedő. Amikor a németek bejöttek, behívót kapott, hogy háromnapi élelemmel és hátizsákkal vonuljon be, és többet nem látták. 1953-ban összeköltöztünk, és halálukig velünk éltek. Az anyósom papája 1960-ban halt meg, az anyósom pedig 1976-ban. Ő vezette a háztartást, vigyázott a gyerekekre.