Feldmár Sándor birkán ül

Feldmár Sándor birkán ül
+
  • Foto aufgenommen in:
    Csallóköznyék vagy Várkony
    Jahr:
    1938
    Ländername:
    Csehszlovákia
    Name des Landes heute:
    Slovakia
A fénykép 1938-ban készült a nyékvárkonyi szülői ház udvarán. Ez én vagyok, egy birkán ülök viccből. Valahová készültünk biztos, mert úgy vagyok öltözve. Viccből ráültem a birkára, nagyon szelíd jószágaink voltak. A második világháború előtt tágas udvartartásról gondoskodtunk a szüleimmel és testvéreimmel. Teheneket, lovakat, birkákat és baromfit neveltünk. Apámnak volt egy vagy két lova, mikor hogy, mert lovas kocsival közlekedtünk, és lovakkal szántottuk a földet. Én és a bátyám sokat segítettünk legénykorunkban az apámnak. Szántottunk, vetettünk, gondoztuk az állatokat. Minden nap hajnali négy-öt órakor keltünk. Általában két-három tehenet tartottunk. Édesanyám hajnalban megfejte őket, a tejet szétöntöttük két-, három- és ötliteres alumínium tejeskannákba, és lovas kocsival szállítottuk Dunaszerdahelyre. Egyik helyen öt litert, másik helyen tíz litert vettek, általában tíz-tizenöt litert tudtunk naponta eladni. Apámnak harminc-negyven birkája is volt. Akolban aludtak, ott is teleltek, mert a birka nem fázik. Amikor már megnőtt a bundájuk, apám kihívatott egy embert, aki megnyírta őket. A lenyírt gyapjút rendszeresen eladtuk. Birkáinkat egy pásztor őrizte. Szedlák Ignác negyven-negyvenöt éves korában került hozzánk. Szellemileg egy kicsit visszamaradt. A házban lakott egy kamrában, és velünk étkezett. Koszt, szállás és ruhanemű volt a fizetsége. Amikor deportáltak minket, a községnél dolgozott, meg kéregetett a faluban. A második világháború után hazajöttünk Jenő bátyámmal együtt, és visszafogadtuk. Ignác hetvenöt éves korában halt meg. Eltemettettük a nyékvárkonyi katolikus temetőben, saját magam öntöttem neki sírkövet. Szüleim az esküvő után egy ideig Dunatőkésen éltek, majd Nyékvárkonyon telepedtek le. Egy hosszú családi házat vettek meg, amelyben több szoba és egy konyha volt. Az egyik helyiséget először átalakították kocsmának, majd fűszerüzletet nyitottak benne. A fűszerüzlet után következett az ebédlőszoba, aztán a konyha, két hálószoba, kamra és végül az istálló. Én a bátyámmal aludtam egy szobában. A második világháború előtt petróleumlámpával világítottunk, a villanyt csak a háború után vezették be. Fával tüzeltünk. A konyhában eredetileg kemence állt, amelyet később tűzhelyre cseréltek ki a szüleim. A szobákban kályhákban fűtöttünk. A második világháború előtt nem volt fürdőszobánk sem. Egy helyiségbe hordtuk be a kútról a vizet, amellyel mosakodtunk. A háznak tágas udvara volt. Apám az udvaron építtetett kemencét, amelyben finom kenyeret sütöttünk.

Interview details

Interviewte(r): Sándor Feldmár
Interviewt von:
Zuzana Pastorková
Monat des Interviews:
Január- Február
Jahr des Interviews:
2005
Dunaszerdahely, Slowakei

HAUPTPERSON

Sándor Feldmár
Jüdischer Name:
Simon
Geburtsjahr:
1915
Geburtsort:
Csallóköznyék vagy Várkony
Beruf
Vor dem 2. Weltkrieg:
Bolti eladó
nach dem 2. Weltkrieg:
Felvásárló

Weitere Informationen

Ebenfalls interviewt von:
Survivors of the Shoah Visual History Foundation
Interviewdatum:
1990-es évek

Mehr Fotos aus diesem Land

Familie Stiassny
Susanne Zahradniks Mutter Katharina Adler
Josefine Wolf  mit mährischer Tracht
Susanne Zahradnik
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8