Gergely Katalin és az osztálytársai

Ez a kép is Visegrádon készült. A nyarat mindig Visegrádon töltöttük. Itt kint volt nálunk az egész osztály. Azt mondom, hogy az osztály, de ez itt mind zsidó kislány. Pedig ott volt keresztény is az osztályban. Ez a kép egy iskolai kiránduláson volt. Az iskola Visegrádra kirándult, és akkor az anyuka meg az apuka azt mondta, hogy kimegy a szakácsnő, és csinál fagylaltot meg szendvicseket, és akkor lássuk vendégül az egész osztályt. 
 
Az én barátaim főleg az osztálytársnők közül kerültek ki, a Mária Teréziából. A Mária Terézia leánygimnázium volt az Andrássy úton. Objektíve ez egy nagyon magas fokú, intellektuálisan képező iskola volt, kiváló tanerőkkel, és ugyanakkor egy borzasztó antiszemita hely is volt. Én úgy kerültem oda, hogy nem oda akartak engem beíratni, hanem a Ráskai Leába, a Szemere utcába, mert az közel volt. És oda nem tudjuk miért, nem vettek föl. És akkor a Mária Teréziába kértem a felvételemet, és oda fölvettek. Ott három osztály volt, az A, B, C. Az A és a B vegyes vallású osztály volt, a C osztály, amibe én jártam, az csak katolikus és zsidó volt. Ott egyetlen református vagy más protestáns nem volt. 
 
Az iskolában élesen elkülönültek a keresztény lányok. Cezúrát lehetett vonni. Nem barátkoztak soha zsidókkal. Nekem egy darab keresztény barátnőm nem volt. A barátnőim csak zsidók voltak. Nem tudom, hogy miért vonzódtam inkább a zsidókhoz, talán az intellektusuk miatt. Most halt meg az utolsó, akivel jóban voltam. Az utolsó percig tartottuk a barátságot, a férjével még most is tartom a barátságot. Egy keresztény barátnőm mégis volt, de az nem az iskolában. A szakácsnőnknek volt egy törvénytelen lánya, aki annyi idős volt, mint én -- a Judit. Avval még nemrégiben is tartottam a kapcsolatot. Az minden nyáron velünk nyaralt, és mindig ugyanazokat a ruhákat csináltatta neki anyuka, mint nekem.