Kép
A kép az esküvőmön készült. Jobbról balra: Weiss Ilona (Weiss Rozália testvére), Kornfeld Ferenc, Kornfeld Ferencné (született Weiss Rozália), Kornfeld Arie, azaz Kornfeld László.
A bátyám tizennégy évvel volt idősebb nálam. Berlinben járt egyetemre, textilmérnök lett. 1938-ban elszökött, elment Palesztinába, és ott is maradt. Meg is nősült. Palesztinában önkéntesként bevonult az Első Csehszlovák Hadseregbe [Valószínűleg a Nagy-britanniai Csehszlovák Hadseregről van szó, amelynek Közel-Keleten is voltak egységei.-- A szerk.]. Egészen Pilsenig kerültek a felszabadító hadsereggel.
Amikor megnősültem, a bátyám eljött [Duna]Szerdahelyre, ő lett az egyik tanú az esküvőn. Textilmérnök volt, könyörögtem neki, hogy maradjon. Mivel Berlinben járt egyetemre, és tökéletesen beszélt németül, felajánlották neki, hogy maradjon, legyen az összes cseh- és a morvaországi textilgyár -- Hradec Králové, Brno -- vezérigazgatója. "Én itt nem maradok semmi pénzért! Te azt nem tudhatod, hogy amikor már több éve harcoltunk a németekkel, akkor a németek olyan benzinnel bombáztak bennünket, amit az oroszoktól kaptak. Én ezeknek nem hiszek!" Nem hittem el, hogy ez így van. Később bebizonyosodott, hogy sajnos neki volt igaza. Elment vissza Palesztinába, igaz, akkor már volt ott egy felesége. Egy percet sem akart többet itt maradni. Fogta magát, és visszament.
