Ez a kép Kauferingben készült, 1994-ben.
Ez volt az a hely, ahol az apámat meggyilkolták.
Én állok középen, mellettem balról a kauferingi lelkész, jobbról pedig a müncheni főkonzul áll. Itt a képen látható egy emlékkő.
Ezt az emlékkövet, a kauferingi koncentrációs táborába elhurcolt magyarok emlékére Göncz Árpád volt köztársasági elnök küldte, akivel nagyon jó kapcsolatom van.
Amikor a háború után hazatértem Kolozsvárra, megtudtam, hogy apukámmal mi történt. Aput is Auschwitzba vitték, onnan tovább Dachauba, azután pedig Kauferingbe.
A németek ott építettek egy föld alatti repülőgyárat, ahol zsidó foglyokat dolgoztattak, ide került apukám is, és valószínûleg ott is halt meg.
Ezt a történetet a háború után hallottam egy kolozsvári borbélytól, de többet sajnos ő sem tudott.
Aztán teltek az évtizedek, míg nemrégiben egy müncheni hitközségi delegáció egyik tagja elmesélte nekem, hogy előkerült egy, a kauferingi foglyok nevét tartalmazó lista, és ezen Lazarovits Izsák neve is szerepel.
Amikor ezt megtudtam, elmentem Kauferingbe, és felkerestem azt a tömegsírt, amelyikben valószínûleg apukám is fekszik. Azóta többször is jártam ott.
Az apámról gyakran jut eszembe egy iskolai történet: a líceum második osztályába jártam, amikor új földrajztanárt kaptunk.
A tanárról az a hír járta az iskolában, hogy antiszemita, mi több, a Vasgárda tagja.
Az egyik földrajzórán kihívott a térképhez, és megkérdezte, mi az a furcsa valami a fülem mögött.
Mondtam, hogy a pajeszom, erre azt kérdezte, hogy mi vagyok én.
Azt válaszoltam, hogy izraelita. Erre megfogta a pajeszomat, durván rángatni kezdte, és azt kiabálta, hogy nem izraelita, hanem piszkos zsidó vagyok.
Megdöbbentem és kétségbeestem, hiszen addig ilyesmi nem fordult elő velem. Sírva mentem haza, és mindent pontosan elmeséltem a szüleimnek.
Apám másnap bement az iskolába, megkereste ezt a bizonyos tanárt, egy szót sem szólt, csak két akkora pofont adott neki, hogy az összeesett.
Ez után, mint aki jól végezte dolgát, apukám kisétált az épületből.
A dolognak nem lett különösebb következménye, persze, a földrajztanár továbbra is gyûlölt.
