Merényi Elza

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Barmen
    Fénykép készítésének éve:
    1909
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Németország
    Ország neve ma::
    Germany
Ez anyai nagyanyám, Merényi Elza egyik szerepében. [ Wagner Lohengrin c. operájáról (1845--48) van szó, melynek egyik szereplője Brabanti Elza. -- A szerk.]
 
Nagyanyám operaénekesnő volt, magyar származású. Hogy mikor került ki Németországba, azt nem tudom [A nagymama, Merényi Elza Rabinovszky Máriusz (1895--1953) művészettörténész édesanyja volt. Rabinovszky Máriusz a következőket írja a családról: "Édesapám, R. Károly, akinek Kairóban cigarettaüzeme volt, 1901-ben meghalt. Édesanyám, sz. Merényi Elza, apám halála után mint operaénekesnő, német színpadokhoz szerződött. Mikor később férjhez ment egy orvoshoz, kivitt Németországba" -- vagyis Merényi Elza a 20. század első évtizedében kerülthetett ki Németországba, és énekelt még német színpadokon. -- A szerk.]. Nagyanyám [második] férje egy Eugen Rappoport nevű orvos volt. Rappoport nagypapa német zsidó volt. Fül-orr-gégész, a wuppertali opera orvosa. Szóval ő kezelte az énekeseket. 
 
A nagyszüleim Wuppertal-Barmenben éltek. Most is létezik a város, sőt szép nagy lett. [Wuppertal kisváros a Ruhr vidéken, fém-, gép-, vegy-, elektromos- és textiliparral. 1929-ben jött létre több település, köztük Barmen és Elberfeld összevonásával. -- A szerk.]
 
Barmenben volt a nagyapámnak két szabad helye az operában a családja számára. Ez is egyfajta fizetség volt orvosi szolgálataiért. Úgyhogy az olyan szünidők alkalmával, amik a színházi évadba estek, mindig bennünket, engem és a húgomat küldtek el az operába. Úgyhogy ott kint ismertem meg szinte a teljes operairodalmat, a leghíresebb operákat, anélkül, hogy nagyanyámat valaha is énekelni hallottam volna, mert ő akkor már nem énekelt. Az biztos, hogy volt egy zongorista, aki néha jött, leült a nagy zongorához, és kísérte őt, ahogy skálázott. 
 
Volt egy kétemeletes villájuk, jómódúak voltak. A földszinten rendelő, az első emeleten reprezentációs szobák, a zeneszoba és az óriási ebédlő (herendi készlet alatt nem adták). Szóval nagyon-nagyon meg tudták adni a módját. Nagyon szép volt és elegáns. Fölötte, a másodikon a hálószobák, lakószobák, és volt a tetőtér, és ott volt nekünk egy kis szobánk, ahol játszani lehetett. Bármit csinálhattunk, rumlizhattunk, nem hallotta senki. Cselédszoba is volt a házban. A ház mögött volt egy templom, a templom mögött egy utca, és azon az utcán láttam többször felvonulásokat. Ez már a Hitler-Jugend volt, csak én nem tudtam. Ennek a háznak volt egy picike kertje. Annak a közepén volt egy cseresznyefa. A cseresznyefán cseresznye ért, olyan savanyú, mint az ecet, nem lehetett megenni, és nagyon meg voltam sértve, hogy akkor minek ez a fa, hogyha a cseresznyéjét nem lehet megenni. A teraszon belül a falon voltak mindenféle ilyen nagy ecsetvonással odadobott minták, amit a nagyapámnak egy páciense festett hálából a kezelésért, mert pénze nem volt. Két főnyi személyzet is volt. Egy szobalány és egy szakácsnő. A szakácsok akkoriban nem mentek ilyen állásokba, azok vendéglőkben dolgoztak, nagypapáéknak szakácsnőjük volt, a nagymama nem is végzett háztartási munkát.
 
Nagy házat vittek egy jó darabig a nagyszüleim. Nagyapám nagy társaságokat hívott össze. Az ebédlőben elfértek vagy húszan, és mi, gyerekek ki voltunk zárva onnan, ellenben volt egy dohányzófülke, és annak a függönye mögé álltunk az öcsémmel, és onnan leskelődtünk. Kíváncsiak voltunk, mi történik. Ha jöttek vendégek, akkor az első emeleten a szüleim vagy a nagyszüleim fogadták őket. Majd a nagyapám fölkiáltott az emeletre, hogy jöjjünk le, és mutassuk magunkat az öcsémmel, mert nagyon szép gyerekek voltunk. És ő büszke volt ránk. A Rappoport nagypapának és a Merényi nagymamának nem lett közös gyereke, de a nagypapa minket annak ellenére nagyon szeretett, hogy nem voltunk vér szerinti leszármazottai.
 
A német nagyszüleim eltűntek. Semmit nem tudok róluk, hogy mi lett velük. Nagyapám orvos volt, és abban a reményben ringatom magam ma is, hogy volt annyi esze, hogy volt egy kis méreg nála, hogy megmérgezzék magukat, mielőtt a nácik elvitték volna őket.

Interjú adatok

Interjúalany: Lea Merényi
Interjúkészítő neve:
Gondos Gábor
Interjú készítésének hónapja:
December
Interjú készítésének éve:
2004
Budapest, Magyarország

Kulcsfigura

Elsa Rappoport
Halálozási év:
1940
Halálozási hely:
Németország
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Operaénekesnõ
Névváltozás
  • Születési név: 
    Merényi Elza
    Névváltoztatás éve: 
    1880
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság
  • Születési név: 
    Rabinovszky Károlyné
    Névváltoztatás éve: 
    1900
    Névváltoztatás oka: 
    Újraházasodás

További képek ebből az országból

Merényi Lea, öccse, István és húga, Zsuzsa
Farkas Mariann
Ru'ena Deutschová Hornbergben
Merényi Lea
Gáspár Anna Éva deportálási igazolása
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8