Vámosfalvi önkéntes tüzóltók

Vámosfalvi önkéntes tüzóltók
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Vámosfalva
    Fénykép készítésének éve:
    1930
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Csehszlovákia
    Ország neve ma::
    Slovakia
Ez a fénykép 1930-ban készült Vámosfaluban. Az önkéntes tűzoltók láthatók rajta. Jobbról a negyedik apám unokatestvére, Feldmár Ignác. A kisfiút, aki mellette áll, Sánta Pálnak hívják. Palika édesanyja és Náci bácsi testvérek voltak. Háttérben a tűzoltószertár látható, amely előtt néhány férfi a tűzoltó szekérre állt. A többi férfit a képen sajnos nem ismerem név szerint. A második világháború előtt Vámosfaluban egy önkéntes tűzoltó csapat tevékenykedett. Nagybácsim, Feldmár Ignác [az apai nagypapa testvérének, Feldmár Lipótnak a fia] pénzzel támogatta a tűzoltókat. Feldmár Ignác a holokauszt alatt Kanadába menekült. Sánta Palika édesanyját lánykorában Feldmár Sárának hívták. Palika Budapesten tanult pedagógiát, és máig ott él. Már régen nyugdíjas. Apai nagyapám, Feldmár József Vámosfaluban [szlovákul Horné M?to -- a szerk.] született, nem emlékszem, mikor. Az apai nagyanyámat lánykorában Feldmár Johannának hívták. Nagymama Csallóközkürtön [szlovákul Ohrady -- a szerk.] született, valószínűleg 1860-ban. Nem tudom, hol ismerkedtek össze, de összeházasodtak, és Vámosfaluban telepedtek le. Nagyapám egy kis fűszerüzletet nyitott Vámosfaluban, a családi ház utolsó helyiségében. A boltocskában élelmiszert és fűszereket árultak. Emlékszem, hogy a fűszert kis fiókokban tárolták. Az árut Dunaszerdahelyről hordták Vámosfaluba. Többnyire a nagymama dolgozott a boltban. Először elég jól ment nekik, mert ez volt az egyetlen fűszerüzlet a faluban. Később nyílt egy másik bolt is. Nagypapa tágas udvartartásról gondoskodott. Körülbelül másfél hektár szántóföldön leginkább gabonát, kukoricát és árpát termelt. A búzából lisztet őröltek saját használatra, a maradék gabonával pedig a baromfit etették. Feldmár nagyszüleim egy sarokházban laktak, amely az egyik névtelen vámosfalui utca elején épült. A házban egy kis folyosó kötötte össze a két szobát a konyhával. A végében egy üzlethelyiség volt. Nagyapám halála után öten lakták a házat: nagymama és lánya [Haár Móricné, született Feldmár Rozália] a férjével, Haár Móriccal és két gyermekével -- Irénkével és Jóskával. A háznak nagyon egyszerű berendezése volt. A konyhában egy asztal állt székekkel. Az ágyat esténként széthúzták, és a két kisgyerek ott hajtotta le a fejét. Azt hiszem, nagymama is a konyhában aludt, vigyázott a gyerekekre. Rózsi néni a férjével együtt a hálószobában pihent meg. A második világháború előtt még fával fűtöttek a tűzhelyen. Haár Móric részért vágta ki a fát az erdőben, amely az uradalom tulajdonában volt. A favágó kapta a rőzsét, amellyel aztán egész télen tüzelt. A fa törzsét a vastag ágakkal együtt az uradalom tartotta meg magának. A második világháború előtt kizárólag petróleumlámpával világítottak. Fürdőszoba híján az előszobában mosakodtak mindannyian. Az udvaron egy nyitott kút állt, onnan hordták a vizet. A mellékhelyiség is kint állt a szabadban. Nagyszüleim szegény emberek voltak. Nem volt cselédjük vagy szolgájuk, maguk gondoskodtak az udvartartásról és másfél hektáros szántóföldjükről. Nagyapám nem volt nagyon vallásos. A feleségétől és az édesapámtól tudom, hogy egyszerű neológ zsidó ember volt. Nagymama vallásosabb, istenhívő asszony volt. Minden reggel és este imádkozott. A nagyszülők betartották a kóser konyhát. Csak az a baromfi számított kósernak, amelyet helyesen, a zsidó törvények szerint vágott le a sakter. A sakter egy nagyon éles pengével, egy mozdulattal elvágta a baromfi torkát, hogy ne szenvedjen. Vámosfaluba, Kürtre [Csallóközkürt -- a szerk.] és más környező falvakba hetente vagy kéthetente bejárt Dunaszerdahelyről egy alistáli [Alistál, szlovákul Doln? ?tál -- a szerk.] származású sakter. Ezenkívül a falusi zsidók a dunaszerdahelyi 'sachtplatzra' is hordták az állatokat. A saktert a zsidó hitközség alkalmazta, amelynek minden tag adót fizetett, de rendszerint minden levágott baromfi után is kapott egy kis pénzt a zsidó emberektől. Nagymama külön zsíros és tejes edényeket használt, amelyeket egymástól elkülönítve tároltak a kredencben. Ezenkívül volt egy külön pészahtálja [szédertál] is, ami csak Pészah alatt került le a padlásról. Ez az edény formájában nem különbözött a többitől, viszont csak a Pészah alatt tálaltak benne. Nagymama sosem evett közvetlenül zsíros étel után tejeset és fordítva. Az apai nagyszüleim testvéreire sajnos nem nagyon emlékszem. Olyan régen volt már, hogy nem tudom őket egyáltalán visszaidézni. Apai nagyanyám gyakran emlegette, hogy a nagypapa az első világháborúban harcolt, és elesett valahol a fronton. Nagymamámat deportálták, Auschwitzban halt meg 1944-ben. 84 éves volt.

Interjú adatok

Interjúalany: Sándor Feldmár
Interjúkészítő neve:
Zuzana Pastorková
Interjú készítésének hónapja:
Január- Február
Interjú készítésének éve:
2005
Dunaszerdahely, Szlovákia

Kulcsfigura

Ignác Feldmár
Születési hely:
Vámosfalu

Másik személy

Pál Sánta
Születési év:
1910
Születési hely:
Vámosfalu (Horné M?to)

Additional Information

Also interviewed by:
Survivors of the Shoah Visual History Foundation
Date of interview:
1990-es évek

További képek ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8