Lõrincz Jenõ és Seiger Gabriella esküvõje

Lõrincz Jenõ és Seiger Gabriella esküvõje
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Déva
    Fénykép készítésének éve:
    1921
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Románia
    Ország neve ma::
    Romania
Ez a kép a dévai zsinagóga udvarán készült. A képen a szüleim esküvője látható. 1921-ben házasodtak össze, és Diósi Sámuel rabbi adta össze őket. A huppa [hüpe] az épület előtt volt felállítva, balra van a zsinagóga. Apám, Lőrincz Jenő 1898. június hetedikén született, Marosillyén, Hunyad megyében. Kolozsváron végezte el a jogi kart, ügyvéd lett. A katonai szolgálatot 1917-18-ban teljesítette, nem tudom, hol és miként -- csak azt tudom, hogy a román hadseregben volt [Csak 1920, azaz a trianoni békeszerződés után lehetett egy erdélyi születésű férfi román katona. Az apa valószínűleg a Magyar kir. Honvédségben szolgált. -- A szerk.]. Déván élt. Édesanyám, Seiger Gabriella 1899. január tizedikén született, Déván. Két évig járt Budapesten az orvosi egyetemre, 1916 és 1918 között. 1918-ban, amikor Kun Béla került hatalomra, hazatért. Aztán már nem iratkozott vissza, férjhez ment apámhoz. Apám négyéves kora óta udvarolt anyámnak. Az óvodában ismerte meg, és? addig várt, amíg édesanyám megnőtt. A szüleim nagyon vallásosak voltak, különösen édesanyám. Kóser konyhát tartott, ortodox kóser konyhát, azaz a húst elkülönítette a tejtől. Pészahkor külön edényeket használtunk, nagyon szépet, kék pereme volt, a kamrában tartottuk. Apa minden szombaton elment a zsinagógába -- hitközségi elnök volt. Anyám csak a nagyünnepek alkalmával ment. Az ünnepekkor mindig jelen volt, de péntek este és szombaton nagyon ritkán. Péntek este anyám meggyújtotta a gyertyákat -- ötöt, egyet-egyet minden családtagért. Az asztalon kalács volt -- hosszúkásak voltak, otthon készültek, apa vágta fel és osztotta el közöttünk. A péntek este mindig rendkívüli esemény volt, mert apa elment a zsinagógába, és magával vitt engem is. A fivéreim nemigen akartak menni. És szombaton ugyanúgy, együtt mentünk a zsinagógába, de az már nem volt rendkívüli dolog. Ilyen volt a helyzet akkoriban! Apa nem járt a mikvébe, csak édesanyám. A nagy hitközségeknél volt mikve a hitközség udvarán -- több épület volt ott. Édesanyám nagyon gyakran ment, legalább hetente egyszer. Amire még emlékszem az ünnepekkel kapcsolatban: évente egyszer, Szimhát Tóra napján szinte az egész hitközséget meghívtuk hozzánk, beleértve a rabbit -- apám húsz éven át a hitközség elnöke volt. Mindenestől lehettek vagy háromszázan az udvaron, pontosabban a kertben, ahova asztalokat és székeket tettek mindenki számára. Nagyon nagy kertünk volt. Az egész ház ünnepi lázban égett. Akkor Szimhát Tóra napján eljöttek hozzánk az asszonyok segíteni -- anyám nem tudott volna egyedül ellátni háromszáz embert. Mindent nálunk készítettek el -- a süteményeket, kávét, csak a bort vásárolták. A férfiakat nem választották el az asszonyoktól, mindenki ott ült, ahol akart. Mindenféléről beszélgettek, nem politizáltak meg ilyenek -- természetes, hétköznapi dolgokról beszélgettek. Ettek, beszélgettek, előtte is, utána is imádkoztak. A szüleimet nem érdekelte a politika. A város központjában laktak, nemcsak jó, hanem nagyon jó viszonyban voltak a szomszédokkal. Jobbra és balra magyar és román szomszédaink voltak. Ami a barátokat illeti, édesanyámnak volt több, apámat elfoglalta az ügyvédi munka -- ugyanakkor apám minden bíróval, ügyésszel, ügyvéddel barátságban volt, orvosok, mindenféle értelmiségiek jártak hozzánk, a ház nyitva állt mindenki előtt. Édesanyám tagja volt a hitközségen belül működő WIZO zsidó klubnak, ami a szegények támogatásával foglalkozott. Havonta legalább egyszer találkoztak. Kezdetben a hitközség gyűjtötte a szükséges pénzalapot, de a háború idején Amerikából, a JOINT-tól kaptunk adományokat. A szüleimnek sose volt gondja az antiszemitizmussal, csak a vasgárdisták idején, de akkor sem történt semmi súlyos esemény. Amikor kisgyerek voltam, 1930 és 1940 között, Dévának úgy tizenkétezer lakosa lehetett, amiből zsidó vagy nyolcszáz-kilencszáz, tehát vagy tíz százalék. Éltek itt németek, magyarok, románok, zsidók, cigányok, bolgárok, szlávok -- mindenféle népség, mindenki rendben élt, nem voltak problémák. Nagyon jó keverék volt az, béke és barátság mindenütt. Nem volt semmiféle feszültség a nemzetek között. Mindenféle foglalkozást megtalálhatott itt az ember, kezdve az ügyvédekkel -- vagy öt-hat volt, orvosok -- szintén vagy öt volt, értelmiségiek, tanárok, mérnökök, kisiparosok: cipészek, szabók, bolttulajdonosok, kereskedők?

Interjú adatok

Interjúalany: András Lõrincz
Interjúkészítő neve:
Oana Aioanei
Interjú készítésének hónapja:
Október
Interjú készítésének éve:
2003
Déva, Románia

Kulcsfigura

Jenõ Lõrincz
Születési év:
1898
Születési hely:
Marosillye
Halálozási év:
1965
Halálozási hely:
Marosvásárhely
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Ügyvéd
II.világháború után:
Ügyvéd

Másik személy

Gabriella Lõrincz
Születési év:
1899
Születési hely:
Déva
Halálozási év:
1973
Halálozási hely:
Borosjenõ
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Háztartásbeli
II.világháború után:
Háztartásbeli
  • Születési név: 
    Seiger Gabriella
    Névváltoztatás éve: 
    1921
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

További képek ebből az országból

Czitrom Anna
Köves Kálmán munkaszolgálatban
Simonovits Jenõ és Salamon Golda
Izsák Sámuel
Deutsch Éva holokauszt emlékünnepségen
Deportálási emlékünnep Désen

További életrajzok ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8